Nászajándékba kaptam: Michael Roux Tésztavarázs

Hetek óta arra várok, hogy vége legyen az évnek és kipróbálhassak néhány sütit, ebből a csodálatos könyvből. Köszi Klári! :)

Csupa könnyen elsajátítható recept található ebben a nagyszerű gyűjteményben amely minden klasszikus tésztareceptet a lehető legegyszerűbben mutat be. A csúcsséf, Michel Roux (3 Michelin csillag!) tudása a klasszikus francia iskolában csiszolódott és több mint 30 évnyi tapasztalattal és óriási gyakorlattal rendelkezik a tésztakészítés terén. Minden fejezet egy meghatározott tésztafélére épül és ennek az alaptésztának az elkészítési technikáját lépésről lépésre mutatja be. Az ezt követő receptek az alaptészta különböző felhasználási módozatainak a lehetőségét ismertetik- édes és sós tésztaételek formájában egyaránt. Lenyűgöző a szerző által felvonultatott klasszikus és modern, sós és édes tészta receptek mennyisége és sokszínűsége. Végig kitűnően illusztrált szakácskönyv, ami arra született, hogy vezető szerepet töltsön be a tésztakészítés világában. 

A karácsonyi madár, avagy a „városi lány” konyhakész kacsájának „mészárlása”

Nem tartom magam finnyásnak hús ügyben, de ez a háztól rendelt egyben kacsamadár egy picit megviselt. Most már tudok rajta nevetni, de akkor érdemes lett volna lefotózni az arcomat. :D

Csütörtök reggel megérkezett a kacsás autó a cég elé, és mindenki magához vette az 5-6 kilós páráját. Az enyém már csak az iroda ablakában kapott menedéket, mert a hűtőn már kint volt a MEGTELT tábla. J Akik ismernek nem fognak meglepődni, hogy természetesen aznap az ablakban éjszakázott, mert simán elmentem nélküle. Pénteken kiírtam magamnak egy cetlire KACSA!!! Miután a rendelésemmel bekerültem a cég „máj méret” versenyébe, amint hazaértem nekiláttam! Kihúztam a madarat a zacsiból és …… jaaaaj ne már!

Volt neki feje, szeme…… Sopánkodtam egy jó 10 percig, ( hosszan gondoltam Réka barátnőmre, aki évekkel ez előtt még egy csirkemell filétől is rosszul lett) majd gyorsan megszabadultam a nem kívánt testrésztől. Jó, ezen is túl vagyok, lássuk a máját! Aham….. belenéztem a hátsó nyílásba és újra, jaaaaj….. volt ott háj, meg zúza még „beépülve”, húúúú! 

Hamar rájöttem, hogy ezen a fartájon nem tudok hozzájutni az értékes alkatrészhez (egy darabban), ezért a legjobb ötletem az volt, hogy felvágom a hátát. És megint, jaaaaaaaj…… csövecske, tüdőcske, hártyák jobbról, balról, áááááá !!! ;( Újabb 10 perc "mi'csináljak" után, felszívtam magam és úgy döntöttem, nincs fájdalom! Belenyúltam könyékig és kivettem mindent. Kb. úgy festhettem, mint egy első áldozatos, darabolós gyilkos. És mikor már azt hittem vége, megláttam a májban az epét! Kivágjam? Hol vágjam? Kidurran? Végül sikerült kinyisszantanom pukkadás nélkül! Ekkor lépett be az én Drágám és csak annyit kérdezett: MI történt!? Semmi, csak „előkészítettem a kacsát”… Madárkámat kimostam, lemostam és befektettem a fagyasztóba.

Jövőre nem csinyázom!! J

PS: Elnézést kérek mindenkitől, akinek ez egy teljesen hétköznapi dolog. Lehet, hogy ciki, de én így éltem meg.

Tejszínes póréhagymás cukkini leves

Ez tipikusan egy "mivanotthon" próbálkozás volt, ami nagyon jól sült el. Legalább két hete lapult a hűtőben egy viszonylag pici cukkini és egy szál póréhagyma. Úgy döntöttem leves lesz!

Hozzávalók (2 nagy tányérhoz, vagy 4 csészéhez): 1 db kisebb cukkini, 15 cm póréhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 2-3 dkg vaj, 1 ek liszt, 2 db zöldségleves kocka, 1,5 dl tejszín

Tálaláshoz: 5 dkg gouda, vagy parmezán sajt, 2 szelet  kenyér, 1 gerezd fokhagyma

Elkészítés: A hagymát karikára, a cukkinit  kockára vágom, hozzáadom az apróra szeletelt fokhagymát és vajon picit megpárolom. Rászórom a lisztet, majd felöntöm kb. 1,5 l vízzel és beledobom a két zöldségleves kockát. Amikor a cukkini is megpuhult, tejszínnel dúsítom. Sajttal és kockára vágott, fokhagymás pirítóssal tálalom.:)